vallomások

Azért írom le ezt a vallomást, mert abban bízom, hogy segít valakinek, aki önkielégítés-függő. Nem emlékszem pontosan, hogy mikor kezdtem magamnak ilyen fajta örömöket okozni, de emlékszem, hogy már kislányként nagyon érdekelt a saját testem.

Tacomában élünk, az Egyesült Államok nyugati partjainál. 1989 telén fiunk, Don, aki akkor 29 éves volt, egyik hétvégén elment barátaival síelni, ahol hirtelen elájult és összeesett. Állapota olyan súlyosnak tűnt, hogy barátai azonnal kórházba szállították.

Szeretném elmesélni a fiam csodálatos gyógyulását. Biztos vagyok abban, hogy a gyógyulást annak köszönhetjük, hogy naponta imádkozzuk az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét és tiszteljük az Irgalmas Jézus képet.

1972-ben, néhány héttel második lányunk megszületése után feleségemmel úgy döntöttünk, hogy fogamzásgátlás céljából műtéti úton sterilizáltatom magam. A döntést gyorsan és meggondolatlanul hoztuk, de figyelembe véve korunkat, (még egyetemistaként huszonévesen házasodtunk 1969-ben) félrevezetett lelkiismeretünket, bizonytalan anyagi helyzetünket, az ún. „népességszaporodástól” való félelmünket, amit évek óta sulykoltak belénk, tettünk talán megmagyarázható.

Tizennégy éves koromban kezdtem önkielégítést végezni. Utoljára pedig két hónapja csináltam. Így tehát ez a szokás 6 évig tartott. Hiszem, hogy többé már nem fogok ilyet tenni. Itt szeretném megosztani másokkal a tapasztalataimat, mert rájöttem, hogy mi vagy inkább ki az, aki meggyógyítja a hozzám hasonló embereket vagy egyéb függőségek rabjait: ISTEN ÉS CSAKIS ISTEN.