Bűnből a szabadságba
Teljesen véletlenül fedeztem fel ismerősöknél az Önök lapját, és nagyon megrendítő volt számomra az emberek őszinte és fájdalmas vallomásait olvasni. Ekkor tudatosodott bennem, hogy ideje nyilvánosságra hozni mindazt, amit néhány évtizede átéltem – hátha másoknak ez figyelmeztetésként szolgál majd. Lehet, hogy egyesek majd undort vagy sajnálatot fognak érezni – ez van. Én is gyakran átéltem ezeket az érzéseket.
Voltak olyan napok, amikor úgy éreztem, nem érdemes már élnem – megbuktam, mint anya, mint partner, mint nő, kapcsolatom, amely a legfontosabb volt számomra, szétesett, mint egy kártyavár. Úgy döntöttem, hogy öngyilkos leszek. Mindent elterveztem: hogyan küldöm el a fiamat a nagyszülőkhöz 2 napra, hogy maradok otthon egyedül, hogyan végzek magammal. Ha aznap az akkori szeretőm nem dönt úgy, hogy felkeres, vagy ha berigliztem volna az ajtót, akkor ma már nem élnék.
| következő | vissza |
